Chapter 9: The holiday

Miután Louissal kiölelkeztük magunkat, átmentünk a fiúk lakosztályába. Hasonlított a miénkhez, csak itt eggyel több szoba és fürdőszoba volt.
-Mit csináljunk?
-Együnk a városban.- hangzott a válasz meglepő módon Liamtól.
-Támogatom az ötletet!
-Niall, azt gondoltuk, hogy te támogatni fogod.- mondta neki Harry.- Egyébként én is benne vagyok.
-Én is!- hangzott az egyöntetű válasz mindenki felől.
-Szóval eszünk. És hova megyünk?
-Szerintem a legelső étterembe üljünk be.- Miután ezt megbeszéltük, elindultunk. A legelső étterem egy pizzázó volt. Beültünk, és mindenki rendelt magának egy pizzát, kivéve Niall, mert ő kettőt.
-Niall, nem fogsz te elhízni?- kérdeztem tőle.
-Nem.
-Hát jó, de nekünk ne panaszkodj majd!- majd nekiláttunk a pizzáinknak. Én hawaiit ettem, ez a kedvencem. A sajt, sonka, ananász és pizzaszósz tökéletes harmóniája. Nyami. Mire végeztünk, lehetett vagy 11 óra. Elmentünk megnézni a várost és közben fagyit is ettünk. Az elkövetkező pár napban nem történt semmi különös. Úsztunk, homokvárat építettünk a parton, hajókáztunk, a fiúk szörföztek, búvárkodtunk, napoztunk, volt tábortűz énekléssel és pillecukor-sütögetéssel és persze hülyéskedtünk is. Lori és Niall nagyon összemelegedett az elmúlt egy hétben, és Louissal mi is nagyon jóban lettünk. Ez az utolsó nap, holnap megyünk haza. Sajnos. Pedig olyan jó itt lenni! Nincs hideg, napsütés, gondtalanság... Mivel ez az utolsó nap, úgy döntöttük, a nyaralást egy laza bulival zárjuk. Kinéztünk egy jó szórakozóhelyet, majd elkezdtünk készülődni. Én egy halványzöld ruhát vettem fel egy virágmintás cipővel és pasztell színű karkötőket is vettem fel hozzá.

Lori, Perrie és Danielle is hasonlóan öltözött fel, csak Lori sötétkék, Perrie világoskék Danielle pedig narancssárga színekben. Elmentünk a szórakozóhelyre, a fiúk pedig egyből rávetették magukat a piára. Lori és Perrie se kímélte magát, ők is felöntöttek a garatra rendesen. Én a múltkori esetből tanulva csak egy lightosabb koktélt ittam meg, de a többiek Liamen, Danin és rajtam kívül rendesen becsicsentettek. Lori és Niall például az egyik sarokban falták egymást, Zayn és Perrie táncolt, Harry egy lányt próbált becserkészni, Louis pedig csak a pultnál ült egy széken, pontosabban dülöngélt, lehetett már benne rendesen pia. Állj. Lori és Niall csókolóznak?? Na mi van akkor most? Szóltam Liaméknek, hogy haza kéne vinni a társaságot. Én Louist és Lorit támogattam, Liam Zaynt és Harryt, Dani pedig Perriet es Niallt. A fiúkat lefektettük a kanapéra, Lorit bevittem a szobájába, majd lefeküdtünk aludni. Holnap feltétlenül ki kell Lorit faggatnom róla és Niallről. Majd álomra hajtottam a fejemet. Reggel viszonylag korán ébredtem fel. Ma megyünk haza. Szomorú dolog ez. Összepakoltam a cuccaimat, majd átmentem a fiúkhoz egypár fájdalomcsillapítóval. Amikor megláttak, felsóhajtottak.
-Anne, megmentetted a napomat!- mondták.
-Niall, neked nem ugrik be semmi a tegnap estéről?- kérdeztem tőle mindentudóan.
-Nem. Miért, kéne valaminek? Egyébként neked nem fáj a fejed?
-Igen, szerintem kéne, de majd úgyis rájössz. Egyébként én tegnap csak egy koktélt ittam, ellenben veletek. Louis az egész estét a pultnál töltötte, Zayn Perrievel táncolt, Harry csajozott, nem sok sikerrel, Niallel pedig négyszemközt akarok beszélni. Liam pedig józan volt.- világosítottam fel őket.- de most megyek vissza a lányokhoz. Niall, veled meg még beszélek! Ja, és pakoljatok is össze, mert este megy a gépünk haza!- majd visszamentem a szobánkba. Lori és Perrie épp akkor keltek fel. Komolyan úgy néztek ki, mint a zombik, és akkor még finoman fejeztem ki magam.
-Mi volt tegnap? - kérdezte Lora.
-Hát, kedves baratném, hol is kezdjem? Kezdem Perrievel. Te csak Zaynnel táncoltál és ittál. Lolo, te nagyon sokat ittál és smároltál Niallel. Na ezt nem tudtam és tudom mire vélni, úgyhogy légyszíves magyarázd meg.
-Hát, képzeld el, tegnap még a buli előtt összejöttünk.- újságolta el a nagy hírt. Hogy miért nem mondta el, azt nem tudom, de végül is lényegtelen. Én már az első találkozásuknál tudtam, hogy össze fognak jönni.
-Az jó! Bár én az első találkozásotoknál sejtettem, hogy össze fogtok jönni. Amúgy az nem zavar egy kicsit, hogy idősebb vagy nála?- kérdeztem tőle, hiszen ha a válasza egy de lenne, akkor nem szeretné igazán.
-Nem a kor számít, hanem az, hogy mennyire szeretem.- na, pontosan ezt a választ vártam.
-Akkor jó.- mosolyogtam rá.
-Mert?
-Azért, mert Niall az egyik legjobb barátom, és örülök neki, hogy egy olyan lányt talált magának, aki illik hozzá. És nem szeretném, ha összetörnéd a szívét, úgyhogy légyszíves vigyázz rá és ne bántsd meg!
-Figyelj, sosem bántanám meg életem szerelmet. Tudod, hogy Kyle után nem volt senkim.
-Hogyne tudnám! Padlón voltál a szakítás után vagy két hónapig. Ne érts félre nagyon örülök nektek! Csak tényleg vigyázz rá.- figyelmeztettem újra.
-Persze, hogy fogok.- teljesen el is feledkezdtünk Daniről és Perriről.
-Akkor ti most együtt vagytok Niallal?- kérdezte Dani Lolotól.
-Igen, de ne mondd el Liamnak légyszíves! És Perrie te se Zaynnek!
-Héé, nyugi, nem mondjuk el. Bár előbb vagy utóbb úgyis fel fog nekik tűnni.
-Jó, de amíg lehet, addig maradjon titokban!- kérlelte a lányokat a barátnőm. Segítettem nekik összepakolni, majd átmentünk a fiúkhoz, hátha összepakoltak már. Reménykedni szabad, nem? Hiszen az hal meg utoljára. Na, meg is halt. A fiúkhoz belépve nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. Mint hogyha egy tornádó söpört volna végig a szobán. Nem is tornádó. Talán először egy atombomba robbant és az felrobbantotta a bőröndjeiket, majd egy hurrikán végigsöpört a lakosztályon és szétszórta a cuccaikat. Hmm, lehet, hogy ez történt. Elmélkedésemből egy felém repülő majd az arcomba csapódó csíkos póló volt. Louis Tomlinson, ha megtudom, hogy te voltál, ezt megbánod. NAGYON megbánod. Levettem a fejemről a pólót és elkiáltottam magam:
-Ez meg ki volt?!- Harry félénken felemelte a.kezét.
-Harold Edward Styles, ezt nem úszod meg szárazon!- majd elkezdtem felé rohanni. Gyorsan kapcsolt, és elkezdtünk kergetőzni a lakosztályban. Érett 18 és 20 éves "felnőttek", kb az 5 évesek szintjére estünk vissza. A többiek bíztattak. Ma Harry ellen voltak, amit Hazza szóvá is tett:
-Louis, miért őt bíztatod? Tudtommal te szeretsz engem!- Ez a két mondat pont annyira lassította le, hogy könnyedén utolérhettem. Nekirugaszkodtam, majd rávetettem magam egy kecses macskaugrással. Elterült a földön, én pedig rajta feküdtem. Elkiáltottam a 'Kicsi a rakás!' mondatot, ami hatására a többiek is ránkvetődtek. Az utolsó Perrie és Dani volt, ők nemes egyszerűséggel ráültek a rakásunk tetejére. Lori nem szállt be, ő lefényképezett a telefonjával minket.
-Nem. Kapok. Levegőt.- nyögte alattam Harry. (nem félreérteni! xD )
-Bocsánatot kérsz?
-Nem.
-Lori, lécci ülj fel te is!- nemsokára megéreztük Lo súlyát is és még egyszer megkérdeztem:
-Bocsánatot kérsz?
-Igen, csak szálljatok már le rólam!
-Emberek, vége a mókának!- szóltam a többieknek, aztán göndör barátomhoz fordultam: -Aztán nekem rendes bocsánatkérés legyen!
-Igenis kapitány!-tisztelgett.
-Hangosabban!
-Igenis kapitány!- kiabált.
-Hóó! Ki van ott odalent, kit rejt a víz?- kezdtem el a Spongyabob főcímdalát énekelni.
-Spongyabob nadrág!- kiáltottuk egyszerre, majd elkezdtünk nevetni. Nagyon régen nevettem annyit, amennyit ezalatt a másfél hét alatt. -Na, de most már pakoljunk.- utasított minket Dani. Miért érzem azt, hogy kiegészítik egymást Liammal? Liam a One Direction 'pótpapája', mindent fejben tart és megakadályozza, hogy oltári nagy hülyeségeket csináljanak. Valahol hallottam, hogy valaki megkérdezte, hogy hol lenne az 1D Liam nélkül, erre az a válasz érkezett, hogy valószínűleg börtönben. Na, a fiúkat elnézve, talán igaz is lehet. Mit talán, biztosan. Amilyen baromságokat csinálnak... Na, visszatérve, a fiúk sikeresen összepakoltak, és lementünk a hotel aulájába a csomagjainkkal egyetemben. A taxi pont akkor érkeztek meg, amikor Liam végzett a számla rendezésével. Megint ugyanaz volt a felosztás, mint idefele. Lányok fiúk külön. Amikor megérkeztünk a reptérre, nem volt ott egy rajongó sem szerencsére. Na majd otthon a Heathrowon lesz egy csomó sikítozó rajongó, akik majd megállítják a fiúkat és akkor onnantól kezdve 2-3 óráig nem szabadulunk el. Danit és Perriet is meg szokták ilyenkor állítani fotózkodni és aláírást kérni. Lorira is ez a 'sors' vár, hiszen Niall barátnőjeként elkerülhetetlen, hogy ne legyen híres. Én meg csak ott fogok a backstageből nézelődni tök egyedül. Ha szerencsém van, nem 25 macskával és özvegyen fogok meghalni. Visszatérve a jelenbe, már becsekkoltunk és a repülőre várunk.
-Gyerekek, jó volt ez az egy hét!
-Az biztos!- húzta magához Niall Lorit. A fiúknak leesett az álla, de mi, lányok csak mosolyogtunk. A többiek felháborodva néztek ránk:
-Ti ezt tudtátok?!
-Igen, ma reggel óta, Lori elmondta. Az a ti bajotok, ha Niall nem mondta el.- válaszolt nekik Pezz (alias Perrie). Közben bemondták, hogy megkezdhetjük a felszállást a Londonba tartó járatra. Szóval elindultunk és felszálltunk a levegőben közlekedő közlekedési eszközre. Körülbelül 2,5 óra múlva a mellettem ülő Louis ébresztgetni kezdett, hiszen most is bealudtam zenehallgatás közben.
-Héé, Anne, mindjárt leszállunk.
-Ó, köszi, hogy szóltál.- mosolyogtam rá. És tényleg, 2 perc múlva bemondták, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert megkezdtük a leszállást. Nemsokára elkezdett bedugulni a fülem, majd egy zökkenéssel földet értünk. Jó újra itthon lenni. A Heathrowon rengeteg rajongó volt. Komolyan, jobbak, mint az FBI.  Simán el tudom képzelni, hogy egy állásinterjún 10 év múlva az FBI-nál:
-És miért szeretné ezt az állást? Van szakmai tudása?
-Directioner vagyok.
-Az állás az öné!
Simán elképzelhető. A rajongók letámadtak minket, és meglepő módon nagyon sokan jöttek hozzám is. Fényképet, aláírást kértek és feltettek pár kérdést:
-Hol voltatok?
-Nyaraltunk egy kis spanyol szigeten.
-Együtt vagy Louissal? Szerintem nagyon jól mutatnátok egymás mellett!- ez a kérdés meglepett, de azért mosolyogva válaszoltam:
-Nem, csak jó barátok vagyunk.- láttam, hogy a fiúk menni készülnek, úgyhogy elköszöntem tőlük, felkaptuk a csomagjainkat, majd hazamentünk. Kipakoltunk, majd fáradtan dőltünk be este az ágyba.