Chapter 12: It's unbelievable!

*Anne szemszöge*

Miután végigment a kör, kiszálltunk a 'kapszulából' és kézen fogva elindultunk egy étterem felé. Bementünk, ahol a pincér megkérdezte, hogy van-e foglalásunk. Mivel én nem tudtam, és a pincér tőlem várta a választ, ezért Louis-ra néztem segitségkérően.
-Tomlinson névre van egy kétszemélyes asztalunk. És legyen szíves senkinek se szólni arról, hogy itt vagyunk.
-Rendben. Erre tessék.- vezetett minket az asztalunkhoz. Csodaszép volt. Gyertyák és egy kis virágkosár volt rajta. Louis lesegítette rólam a kabátot és felakasztotta. Kihúzta a székemet, leültem és ő pedig betolt. Komolyan, úgy viselkedtünk, mint egy öreg házaspár. Louis is leült, majd a pincér hozta az étlapokat.
-Hölgyem, ön milyen italt szeretne fogyasztani?- kérdezte Louis.
-Uram, én igazán örülnék egy pohár amerikai szénsavas üdítőitalnak, aminek kóla a neve.- válaszoltam neki ugyanilyen stílusban. A pincér csak bámult ránk.
-Akkor két pohár amerikai szénsavas üdítőitalt kérnénk, aminek kóla a neve. És két pohár pezsgőt is kérnénk.
-Louis, pezsgőről nem volt szó!
-Kedves Lily, már ha szólíthatlak ezentúl így, szerintem egy pohár pezsgőt igazán megérdemelhetnénk ezek után.
-Kedves Boo Bear, már ha ezentúl szólíthatlak így, igen, valóban megérdemeljük, de nekem aztán ne legyen belőle több pohár!
-Igenis asszonyom.
-Asszony a rézfánfütyülő sárganadrágos pávián kézitükre!- mondtam neki, de fogalmam sincs, hogy ezt honnan szedtem. Louis annyira elkezdett ezen nevetni, hogy szó szerint lefordult a székről, úgy, mint én a Nando's-ban nemrégen. Ugyanazokkal a szavakkal nyugtattam meg a minket bámuló vendégeket és pincéreket, mint akkor ő:
-Semmi baj nincs, csak rájött a krónikus röhögőgörcs.- ezen elmosolyodtak, majd visszafordultak a vacsorájukhoz. Louisra rászóltam, hogy ezzel most mind a kettőnket kínos helyzetbe hozott. Nem különösebben zavarta, és így visszagondolva tényleg vicces volt a mondatom. Kihozták az italokat és felvették a rendelésünket. Nemsokára kihozták, mi pedig jóízűen elfogyasztottuk őket. Louis kérte a számlát, és nem engedte, hogy én is tegyek bele.
-Na de Louis! Én miért nem tehetek bele?
-Azért, mert nem.
-És ez szerinted válasz?
-Miért ne lenne az?
-Miért lenne az?- kérdeztem értetlenkedve.
-Mindegy, most már kifizettem.
-Gonosz vagy!
-Miért is?- mosolyodott el a hangjából ítélve.
-Mert csak.- mosolyogtam rá és megcsókoltam. Mennyire hiányzott ez nekem! Két évig... Ilyen hosszú ideig kellett nélkülöznöm. Hazamentünk, ahol a többiek pletykaéhesen vártak minket. Kérdőn néztek ránk, mi pedig mosolyogva emeltük fel az összekulcsolt kezeinket. Láthatólag örültek annak, hogy összejöttünk, és Liam mintha egy elismerő pillantást vetett volna Louisra. Na ezt nem érettem. Mindegy, lényegtelen.
-Gratula, aztán nekem együtt öregedjetek meg!
-Danielle után mi vagyunk a legidősebbek. Nagy valószinűséggel hamarabb fogunk meghalni és megöregedni, mint ti. Én nemsokára, pontosabban 5 hónap múlva 21 leszek.- mondta Louis.- de mi most elmegyünk aludni.- fogta meg a kezemet és húzott maga után a lépcsőn.
-Aztán semmi rosszalkodás!- szólt be Harry, mire válaszul kecsesen felemeltem a kezem és bemutattam neki. Mikor felértünk, behúzott a szobájába.
-Köszönöm ezt az estét Louis. Csodálatos volt.
-Én köszönöm, hogy adtál nekem meg egy lehetőséget. És még koránt sincs vége ennek az estének.
-Louis.- mondtam neki komolyan- mindenki megérdemel egy újabb esélyt.- mondtam volna tovább, de ezt szerintem ő is megérezte, ezért elhallgattatott egy forró csókkal, és nekinyomott a falnak. Szinte perzselte az ajkaimat. Miután elváltunk, csak ennyit mondott:
-Van még egy meglepetésem, de előtte bekötöm a szemed.

*Louis szemszöge*

Bekötöttem a szemét és hogy ne tudja meg, hogy hova viszem, össze-vissza vezettem a lakásban. Végül kivezettem az erkélyemre, vagyis erkélyünkre, ahol egy leterített pokróc, gyertyák és nutellás eper várt minket. Még a randi előtt megkértem Liamet, hogy hozzon össze valami meglepetést nekünk, és megkértem, hogy nekem se mondja meg, mert Anne kiszedi belőlem. Amikor kiértünk, először én is elcsodálkoztam. Miután felocsúdtam a döbbenetemből, óvatosan leültettem Anne-t. Levettem a szeméről a kendőt és amikor megpillantotta a meglepetést, könnyes lett a szeme. Ennyire rossz lenne a meglepetés? De amikor a nyakamba ugrott, akkor rájöttem, hogy csak meghatódott. Szerencsére időben kapcsoltam és nem estünk hátra.
-Louis, ez...ez csodálatos! Te csináltad?- most mondjam meg neki, hogy nem? De ha meg nem mondom el, akkor megsértődhet, és két éve is az én hibám és önzőségem miatt szakítottunk. Nem szabad neki többet hazudnom.
-Nem, nem én csináltam, hanem Liam. Lehet, hogy Niall is besegített.
-Akkor hogyhogy van még eper, ha Niall is segített?
-Látod, ez egy jó kérdés. Mi van, ha itt csak a fele eper van? Akkor Niallnél van a másik fele. Megnézzük?- erre egy olyan 'are you f**king kidding me?' fejet vágott. Szóval ezt egy igennek kell vennem. Az a jó, hogy nem problémázik semmin. Például ha összekuszálnám a haját, amit mondjuk sokáig készített, akkor nem kezdene el nyafogni, hanem ő is összekuszálná az enyémet. Elfolyna a sminkje, mert lefröcsköltük vízzel? Első dolga lenne belelökni minket a medencébe. Kajacsata miatt az egyik pólója tönkrement? Nem érdekelné, hiszen úgyis van egy csomó másik. Más lány ilyenkor már rég visítana. De ő nem ilyen. Soha nem is volt ilyen. Magabiztos, vicces és hangos. És nagyon csinos is. Nem értem, hogy miért nem modell lett. Elmélkedésemből Anne rángatott ki, mégpedig úgy, hogy a szemem előtt csettintgetett.
-Hahó, föld hívja Tommo-t! Akkor megyünk?
-Ez kérdés volt? Indulás! De csak szépen halkan.- mondtam neki, majd elindultunk Niall szobája felé. Először ellenőriztük, hogy van-e odabent valaki. Nagy csönd volt. Túl nagy. Benéztünk a kulcslyukon, és mit látunk? Niall Lori szájában valamit nagyon keres, de láthatólag nem találja, mert tovább kutakodik. Aztán láttuk, hogy egy póló átrepült a szobán. Na itt hagytuk abba a leskelődést és mentünk vissza a saját szobánkba. Úgy elkezdtünk nevetni, hogy a könny is kicsordult a szemünkből. Anne már szinte hisztérikusan nevetett, és annyira nem bírta, hogy elkezdte a földet csapkodni. Ezen még jobban nevettünk. Végül sikerült abbahagyni, és lefeküdtünk aludni. Reggel, amikor felébredtem, Anne a kezeim között volt. Egy tincs az arcában volt, és amikor lélegzett, ez a tincs fel-le emelkedett. Gondolom csikizte az orrát, mert néha aranyosan megmozgatta, mint ahogy a nyuszik szokták. Erről jut eszembe, kéne enni répát. Óvatosan kibújtam Anne mögül próbálva nem felébreszteni, de nem sikerült.
-Felkeltettelek?- kérdeztem tőle bűnbánóan.
-Nem, ébren voltam.- fordult felém mosolyogva, majd adott egy csókot. Nem is értem, hogy bírtam ki ezt az elmúlt két évet az édes csókjai nélkül. Levegőhiány miatt el kellett szakadnunk. Adtam még egy puszit a szájára, majd így szólt:
-Ugye nem felejtetted el, hogy Liliánáért 11-re kell mennünk?
-Úgy ismersz engem?
-Igen Louis, úgy ismerlek. Szóval?
-Jó, oké, elfelejtettem.
-És azt tudod, hogy 10 óra?- kérdezte mosolyogva.
-Mennyi?!- kérdeztem elnyújtva a végén az 'i'-t.
-Igen, ilyen késő van, úgyhogy szerintem jobban járunk, ha elkezdünk készülődni.
-Rendben.- visszament a szobájába. én pedig felkaptam egy farmert és egy fehér pólót. Anne is hamar elkészült. Egy pálmafa mintás felső, rövidnadrágot, piros Converse tornacsukát, és a számára elmaradhatatlan sapka. Ez most egy fehér darab volt szürke szemellenzővel és fekete New York felirattal.

-Na, mehetünk?

-Persze.- mondtam, majd lementünk a konyhába. A többiek már ott voltak, beleértve a Loriall párt is. Anne-el egyszerre szólaltunk meg, pedig össze sem beszéltünk:

-Niall, jól aludtatok?- kérdeztük tőlük perverzen vigyorogva.

-Persze, miért ne?- kérdezett vissza elpirulva Lori. Ránéztem az órára, és megdöbbenve láttam, hogy már 3/4 11 van.

-Anne, indulni kéne!
-Miért, hova mentek?- érdeklődött Harry.
-Hosszú. Majd meglátjátok. Sorakozóó!- kiáltotta el a barátnőm magát. Miért van egy olyan érzésem, hogy most jön a feladatok kiosztása? És bingó.
-Liam, te felügyeld a takarítást, Zayn, tied a nappali, Harry, fürdőszoba, Niall, játékszoba, Lori, konyha. És mindenki kitakarítja a saját szobáját.
-És Louis?
-Ő visz el engem, észlények! Na, de most már tényleg menjünk.- mondta Anne, majd megfogta a kezemet, és kihúzott a garázsba. Kezembe nyomta a kocsikulcsot, majd elindultunk a hotel felé.

*Liliána szemszöge*

-Szóval, azt tudod, hogy van egy nővérem, Judit. Arra viszont nem emlékszel, hogy ő kiköltözött ide, Angliába, majd itt ment férjhez egy James Smith nevű emberhez. Nekik lett egy lányuk, Anne, aki a te unokatesód.
-Akkor családlátogatás is lesz?- kérdeztem anyutól. Nem szeretem az ilyeneket. Uncsik és emiatt mindig teleeszem magam sütivel. És ez nagyon nem jó.
-Nem, mert már találkoztál az unokatesóddal és holnap is fogsz vele találkozni.- Állj. Én ma csak Louissal és a barátnőjével (?) találkoztam. Akkor Anne lenne az unokatesóm? És ha összeházasodna Louissal akkor Louis Tomlinson az én rokonom is lenne? Na ez elég rendesen lesokkolt. Én erről miért nem tudtam? Annyira emlékszem, hogy olyan 5 éves lehettem, amikor meglátogatott minket valami külföldi család és a lány 4 évvel volt nálam idősebb. Nem értettem azt, amit mondott, és elkezdtem sírni. Aztán anyu odament hozzá és gondolom én elmagyarázta neki, hogy semmit nem értek abból, amit ő mond. Akkor ezek szerint az Anne volt. És a keresztszüleim. Miután felocsúdtam a sokkból, nagyon örültem. Kiderült, hogy van egy unokatesóm! Sajnos későre járt, ezért elmentem fürdeni, majd a  telefonommal a kezembe bebújtam az ágyba. Hallgattam egy kis zenét és twittereztem. Felraktam profilképnek is és simán is a Louisékkal közös képet és megjelöltem őket a tweetben is. Aztán leraktam a telefont és elaludtam. Másnap reggel anyuék beszélgetésére ébredtem fel. Azon tanakodtak, hogy felébresszenek-e vagy sem.
-Anyu, ébren vagyok.- szólaltam meg.-Miért kéne egyébként felkelnem?
-Mert 10 óra és Louisék 11-re jönnek érted.
-Úristen, tényleg!- Kipattantam az ágyból és a bőröndömhöz rohantam. Kivettem belőle egy lila ruhát, felkaptam egy lila-rózsaszín papucsot, és egy rózsaszín táskába beledobáltam a fontosabb dolgokat. Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem és a hajamat egy laza copfba fogtam.

Megreggeliztem és már 11 óra is volt. Felkaptam a napszemcsim és elköszöntem anyuéktól, majd lementem a hotel elé. Louisék pont akkor fordultak be az utcába, megismertem a kocsiját. Amikor ideérkeztek, én csak gyorsan beugrottam a hátsó ülésre, majd miután becsuktam az ajtót, azonnal elindultunk. El kell mondanom Anne-k azt, hogy az unokatesója vagyok.
-Anne, valami fontosat kell neked mondanom...


Sziasztok! Sok késés után, de meghoztam a 12. fejezetet. Szégyellem magam, hogy ilyen régen nem volt új rész, de egyszerűen nem sok időm volt. De most itt van. Azokat a szavakat, amiket küldtetek, félkövér, dőlt betűkkel fogom jelezni. Remélem tetszett ez a rész is :) komizni és pipálgatni még mindig ér!

Puszii:

Snowflower xx