Chapter 11: Oh. My. God.

*Liliána szemszöge*

-Lili, légy szíves lejönni, szeretnénk valami fontosat mondani!- kiáltott fel anyu nekem.- Nita, te is gyere légy szíves!- szólt a 10 éves húgomnak is. Én régi jó szokásomhoz híven ledübörögtem a narancssárga szőnyeggel borított lépcsőn, majd egy gyönyörű csúszással megálltam anyuék előtt. Hát igen, a frottírzokniban a kövön tökéletesen lehet csúszkálni. Közben megérkezett a tesóm is, és anyu elkezdte mondani:
-Szóval, tudom, hogy Lili nagyon régóta ki szeretne jutni Londonba. Ezért úgy döntöttünk apátokkal, hogy kimegyünk oda két hétre.
-Úristen, komolyan?!- kiáltottam fel, bár inkább visítás volt szerintem. Elkezdtem teljesen önkívületi állapotban ugrálni. London! LONDON! Hihetetlen. És ott lesz a One Direction is! De akkor két hétig nem látom Mátét. Úristen, ezt el kéne neki mondanom. Ja, de mikor is indulunk? Azt sem ártana tudni. Szerintem anyu látta rajtam, hogy mi jár a fejemben, mert amikor szólásra nyitottam a számat, megelőzött.
-Vasárnap megyünk.- ma csütörtök van, szóval akkor... 3 napot tölthetünk együtt, ha a szombatot is beleszámítjuk, amikor ugyebár pakolni kell.
-Ennyi? Mert ezt muszáj elújságolnom a többieknek.- Úristen. London. Hihetetlen. De komolyan. Mindig arról álmodtam, hogy kijutok oda egyszer és megnézhetem a Big Bent, a London Eyet, meg az egész várost. És most valóra válik. Gyorsan felhívtam Mátét és elújságoltam neki a nagy-nagy hírt. Örült neki, bár én hallottam a hangján, hogy szomorú is egy kicsit.
-Nem akarsz átjönni?
-De, 10 perc és ott vagyok, aztán elmehetnénk valahova.
-Rendben, akkor varlak.-Nagyon jó idő volt most, remélem Angliában is hasonló lesz, bár én azt hallottam, hogy hidegebb Magyarországhoz képest. Ja, igen, meg be sem mutatkoztam. Szabó Liliána vagyok, 16 éves leszek szeptember 6-án. Van egy hugicám, Anita, anyukámat Andreának hívják és könyvelő, apukám újságíró és Attila a becses neve. A barátomat Fazekas Máténak hívják és ő már betöltötte a 16-ot, hiszen most július van, ő pedig június 8-an született. Szóval gyorsan felöltöztem egy miniszoknyába egy ilyen térd alá érő leggings-szerűséggel, meg egy cérnapántost vettem fel. A hajamat laza kontyba fogtam a tarkómon, felkaptam a napszemcsim és a pénztárcám, amit beledobtam egy barna-rózsaszín kistáskába, és még szóltam anyuéknak, hogy elmentünk.

Tök jó, hogy elfogadják és szeretik is Mátét. Nem minden lánynak vannak ilyen jófej szülei. Mátét egy csókkal köszöntöttem.
-Szia! Hova menjünk?
-Mi lenne, ha elmennénk az Erzsébet parkba sétálni és közben fagyiznánk?
-Jó ötlet! Biciklivel jöttél?
-Igen, de szerintem gyalogoljunk be a városba.
-Én viszont biciklizni szeretnék, hiszen a parkban úgyis sétálunk.
-Jó, és a bicikliket hova tennénk?
-Van ott biciklitároló. Viszont akkor beszaladok a kulcsomért.- mondtam a barátomnak, majd berohantam a kulcsomért, és kitoltam a garázsból a biciklit. Eltekertünk a parkig, leraktuk a bicikliket majd egy jót sétáltunk a nemrég felújított parkban.

*vasárnap, még mindig Liliána szemszöge*

Ma megyünk. Hihetetlen gyorsan eltelt az elmúlt 2 nap. Mátéval kiélveztünk minden együtt töltött percet. Oké, tudom, hogy nem egy életre megyek el, de nagyon fog hiányozni, és megbeszéltük, hogy minden nap fogunk beszélni. Kikísért minket a reptérre a szüleivel, akik egyébként nagyon kedvesek. Van egy húga, Heni, ő is kijött. Sajnos nem sokáig jöhetett velünk, ezért hamar el kellett búcsúznunk.
-Majd hívlak ha megérkeztünk.- csókoltam meg búcsúzásképpen.
-Rendben. Aztán ne szedj fel semmilyen angol ficsúrt!
-Veled nem vetekedhetnek.-pusziltam meg. Aztán sajnos menni kellett. Még egyszer, utoljára megpusziltam, és a szüleim felé vettem az irányt. Felszálltunk a gépre, majd én betettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam. Nemsokára megérkeztünk, és elmentünk a hotelbe. Mivel metróval mentünk, nem sok mindent láttunk a városból. Milyen szerencse, hogy leraktam két éve a középfokút angolból! Mondjuk már lassacskán a felsőfokút is le tudom rakni, olyan jól megy ez a nyelv. Mondjuk az össze többi is jól megy. Tudok még németül, ebből is megvan a középfokúm, tudok egy kicsit spanyolul, franciául, olaszul és portugálul. Igen, kicsit sok nyelven tudok beszélni. Hobbim pedig ennél is több van. A családban egyedül én zenélek, de nem kevés hangszeren. Gitározok, zongorázok, dobolok és tudok furulyán, fuvolán, hegedűn és oboán játszani. Sokat szoktam sportolni, leginkább lovagolni, táncolni és kosarazni, de tudok egy kicsit focizni is. És azt mondják, hogy szépen énekelek, festek és rajzolok, bár én nem hinném. Megérkezünk a hotelba, kipakoltunk, majd rávettem anyuékat, hogy menjünk el a Nando's-ba. És sikerült! Ami a legjobb volt, hogy ott voltak Niallék. Bár nem fértem oda, azért távolról figyeltem őket. Niall cukibb, mint a képeken valójában, azok nem adják teljesen vissza a valóságot. Majd mi is és ők is elmentek, de éreztem, hogy vetett rám egy pillantást. Nem értem, hogy érdemeltem ezt ki. De mindegy is, már amennyire mindegy lehet, hogy Niall Horan vetett rám egy pillantást.

*Louis szemszöge*

-Louis, én...szívesen elmegyek veled.- amikor ezt kimondta, nagy kő esett le a szívemről. Nem is kő, egy egész hegy.
-És hova megyünk?- érdeklődött. Nagyon aranyosan néz ki, amikor érdeklődik.
-Majd meglátod.- kacsintottam rá. Úristen. Igent mondott. Na jó, ezt nem hiszem el. Valaki csípjen, meg, hogy ez nem álom-e. Kipróbáltam, és megcsíptem magam. Mivel nem ébredtem fel, ezért ez mindenképpen a valóság. Tudom is, hogy hova viszem. Mindig el szeretett volna jutni a London Eye-hoz. Szóval elviszem oda. Nem fogom lefoglalni, nem akarom, hogy azt higgye, hogy kihasználom a hírességemet. Egyébként sem szoktam, a tulajdonosok ajánlják fel néha, de nem szoktam elfogadni. Csak azért, mert híres vagyok, ugyanolyan ember vagyok én is. Viszek neki majd egy szál vörös rózsát, hiszen tudom, hogy az a kedvenc virága.

*Anne szemszöge*

-Louis, én... szívesen elmegyek veled.- mosolyogtam rá. Nem tudom, miért mondtam neki igent. Talán azért, mert mindenki megérdemel egy második esélyt. Nagyon elgondolkozott, ezért megkérdeztem, hogy hova megyünk. Csak hogy tudjam, hogy mit vegyek fel. Azt válaszolta egy kacsintás kíséretében, hogy 'Majd meglátod.'. Ezzel most kisegítettél. Mindegy. Összeszedtem egy zöld ruhát zöld táskával és cipővel, meg kiraktam még egypár ezüst karkötőt és egy gyűrűt.

Tényleg, azt sem tudom, hogy mikor megyünk. Meg kéne kérdezni. Szóval kimentem és bekopogtam Louis szobájába. Ott állt az ajtóban, gondolom neki is most esett le, hogy azt nem beszéltük meg, hogy mikor.
-Gondolom azt szeretnéd tudni, hogy mikor megyünk.
-Igen, ezt jól látod. Akkor mikor?
-Délután 4-kor.- Dél van. Akkor van még 4 órám.
-Renden, köszi. A többieknek nem mondjuk el?
-Minek? Itt még a falnak is füle van. Igaz Harry?- kiáltotta el magát.
-Ó, a fenébe. Asszem lebuktam.- mondta Harry, miközben benyitott a szobába.
-Honnan tudtad, hogy itt van?
-Megérzés.
-Jó, én viszont megyek, ezt rendezzétek le egymás között.- mentem ki a szobából. Amikor visszaértem, Perrievel, Danivel és Lorival találtam magam szembe.
-Na, Anne, gyere és mesélj csak!
-És miről?- tettettem az értetlent.
-Ne tettesd az értetlent, úgyis tudod, hogy miről van szó! Hogyhogy elmész Louissal randizni?- tért rá a lényegre. Tudtam én, hogy Lori nem fogja kibírni, hogy ne kérdezzen rá.
-Mindenki megérdemel egy esélyt. Legyen az egy újabb vagy az első.
-Hát, ha ebből a szempontból nézzük...- gondolkodtak el a lányok.
-Nem segítsünk valamiben?
-Köszi, nem kell.- mosolyogtam. Kimentek, én pedig szép lassan elkezdtem készülődni. Teleengedtem a kádat forró vízzel és habfürdőt is tettem bele. Jól nézett ki és finom illata is volt. Ez most úgy hangzott, mintha valami sütiről beszélnék. Beleültem és relaxáltam egy kicsit. Kétszer töltöttem újra meleg vízzel. 45 perc múlva elkezdtem mosni a hajamat. Ez is megvolt fél óra alatt. A hajszárítás 45 percet vett igénybe. Most még nem veszem fel a ruhát, még ráérek. Bőven van időm. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen korán elkezdeni készülődni. Most már mindegy. Vajon én most tényleg azért megyek el Louissal randizni, mert adok neki egy újabb esélyt, vagy azért, mert... mert... még mindig szeretem? Hány óra van? Megnéztem a telefonomat, és az 15:40-et mutatott. Most komolyan 40 percig gondolkoztam, vagy valahol közben elaludtam? Gyorsan felkaptam az előre kirakott ruhákat, felraktam nagyon kevés sminket, a hajamat pedig csak megfésültem, hiszen most természetes állapotában hullámos. Szóval készen lettem. Pont 4-re, akkor, amikor Louis kopogott.
-Mehetünk?
-Persze.- még mindig nem tudtam hogy hova megyünk, de gyalog mentünk (kicsit értelmetlen lett, bocsi. -szerk megj.). Aztán megláttam a London Eye-t. Úristen, komolyan idehozott? Emlékezett arra, hogy mindig meg szerettem volna csodálni a fővárost az óriáskerékről? És ez még nem volt minden. Egy szál vörös rózsát húzott elő a háta mögül. Ez a kedvenc virágom.

*Liliána szemszöge*

Éppen sétáltunk a London Eye felé, amikor hirtelen megpillantottam Louis Tomlinsont.  Ekkora mázlim nem lehet. Egy napja sem vagyok itt, de már láttam Niall Horant és a barátnőjét, Lorettát. Most meg Louis Tomlinsont és Anne-t, a stylistjukat. Most akkor Anne a barátnője, avagy nem? Odamentem anyuhoz és elkezdtem kérlelni:
-Anyuu, odamehetek louishoz! Légyszi! Lehet, hogy soha többet nem találkozok vele! Kérlek!- néztem rá bociszemekkel.
-Odamehetsz, de apád ne menjen?
-Anyu, nem kell. Lassacskán leteszem a felsőfokút is angolból, nem kell fordító. Van papírod és tollad?
-Van.
-És oda is adod?
-Igen.- nyomta  kezembe az előbb elkért dolgokat. Odamentem Louisékhoz, és félősen köszöntem és megkérdeztem (tudnillik ilyen téren nem vagyok valami bátor):
-Hi! Can I have a picture with you? And an autogram from both of you?
-Of course! What's your name?
-Liliána.
-Liliána. Pretty name. And how old are you?
-Thanks.- pirultam el. Ő a kedvencem a bandából. Na meg persze Niall.- I'm 16. It isn't a problem, if I want an autogram from Niall, Liam and Harry to my friends?- kérdeztem elég bizonytalanul.
-Hey, I'll take you to the 1D house, and you can spend a day with us.- amikor kimondta, leblokkoltam. Nem elég, hogy találkozhattam és beszélhettem vele, még meg is hív magukhoz, és találkozhatok a többiekkel is. Úristen.
-Hey, Liliána! Do you live yet?- zökkenett ki Anne kedves és ijedt hangja a gondolataimból.
-Yes, but i can't belive it. And how do i come there? Because I'm from Hungary, and i don't know London.
-I will come to your hotel and bring to our house at 11 a.m. tomorrow. And I think you should talk about this with your parents.- tényleg, anyuékkal is kéne beszélni. Mondtam Louiséknak, hogy várjanak egy kicsit, majd sietősen visszamentem anyuékhoz, hogy megkérdezzem, hogy holnap átmehetek-e a fiúkhoz. Szerencsére megengedték, úgyhogy ez el van intézve. Ezt elmondtam Louiséknak is, majd anyuékkal továbbmentünk a London Eye-hoz. Mint később kiderült, Louisék  is ide jöttek, úgyhogy elhatároztam, hogy összeismertetem őket. Apu tök jól kijött Louissal, anyu pedig Anne-l. Sajnos külön kapszulába kerültünk, de szerintem nem véletlen jöttek csak ketten. Miután végigment a kör, beesteledett és visszamentünk a hotelba. Amikor felmentünk a szobánkba, akkor tudatosult bennem igazán, hogy én holnap egy egész napot az 'egydével' . A szobánkban elkezdtem táncikálni, énekelni és madarat lehetett volna velem fogatni. Csak éppenséggel azt nem vettem észre, hogy a tesóm felvette. Csak jóval később mutatta meg nekem ezt a videót. Ráadásul anyu egy számomra sokkoló hírt közölt.

*Louis szemszöge*

Már majdnem odaértünk a célunkhoz, amikor egy 16 év körüli lány észrevett minket és amennyire ilyen távolságból láttam, kérlelni kezdte az anyukáját. Nagy valószínűséggel igent mondott neki valamire, mert nagyon boldog lett. Odajött hozzánk és elé bátortalanul megkérdezte:
-Helló! Kaphatok egy közös képet? ÉS autogrammot mind a kettőtöktől?
-Persze! Hogy hívnak?
-Liliána.
-Liliána. Szép név. Hány éves vagy?
-Köszi.- pirult el egy kicsit.- 16 vagyok. Nem baj, ha szeretnék egy autogrammot Nialltől, Liamtól és Harrytől a barátnőimnek?- kérdezte nagyon bizonytalanul. Nem tudom mitől fél, hiszen nem fogjuk megenni. Egyébként nekem nagyon szembeötlő volt, hogy hasonlított Anne-re. Lehet, hogy rokonok. Bár nem biztos. Ááá, ez biztos hülyeség. Volt egy szerintem zseniális ötletem.
-Hé, elviszlek majd az 1D házhoz és el tudsz majd velünk tölteni egy egész napot.- mondtam neki, ami láthatólag kicsit lesokkolta. hadonásztunk a szeme előtt, de semmi. Nagyon megijedtünk, de Anne mondata kizökkentette őt ebből az állapotból:
-Hé, Liliána? Élsz még?
-Igen, de ezt nem hiszem el. És hogy tudok odamenni? Mert én Magyarországról származom, és nem ismerem Londont.
-Odamegyek majd a hoteletekhez és elviszlek a házunkhoz holnap délelőtt 11-kor. És szerintem beszélned kéne a szüleiddel.- Szólt, hogy várjunk egy kicsit, majd visszament a szüleihez. Megengedték neki, aztán visszament. Mint kiderült, ők is a London Eyehoz jöttek. Megismerkedtünk a szüleivel és a tesójával, aki ugyan egy szót sem értett semmiből, de szerintem nagyon aranyos volt. Ők egy másik 'kapszulába' kerültek. Mi ebben egyedül voltunk, mivel mi voltunk az utolsó kapszulában. Egy darabig nézelődtünk, de utána magam felé fordítottam, és ezt mondtam neki:
-Anne, tudom, hogy ez csak az első randink, de én nem bírok magammal. Szóval, Anne Lily Smith, lennél újra a barátnőm?- tessék, kimondtam. Már azóta az ölelés óta érlelődik, vagyis most már csak érlelődött meg bennem ez a kérdés.
-Louis William Tomlinson...

*Anne szemszöge*

-Anne, tudom, hogy ez csak az első randink, de én nem bírok magammal. Szóval, Anne Lily Smith, lennél újra a barátnőm?- Úristen. Nagyon meglepett ezzel a kérdésével. És mivel szerintem én többet érzek nála, mit barátság, ez volt a válaszom:
-Louis William Tomlinson... -Itt hatásszünetet tartottam, hogy egy kicsit rossz legyen neki, de megsajnáltam, ezért kimondtam:
-Igen, lennék a barátnőd. Újra.-mosolyodtam el, majd amikor ezt meghallotta, felkapta a fejét, odajött hozzám és megcsókolt. Minden volt ebben a csókban. Törődés, szenvedély, bocsánatkérés (gondolom az elmúlt két év miatt) és vágy. De abból rengeteg.


Na, megint nem bírtam mit kezdeni az ötleteimmel, ezért már ma hoztam a következő részt (leginkább @tothbrigi98 kedvéért). És az elején direkt húztam az agyatokat :DD (egyébként fent van a szereplőknél) megmaradt a tegnapi gonoszkodós hangulatom, ezért egy szálat megint nyitva hagytam. Szerintetek mi lesz az a sokkoló hír? Kíváncsi vagyok a válaszaitokra :) és komizni, pipálni még mindig ér :) Puszi:

Snowflower xxx