Chapter 8: First day of the holiday

Nem szokásom a fejezet előtt kisregényt írni, de mivel most átlépünk februárba, úgy érzem, összegeznem kell az elmúlt 18 napot. Szóval a statisztika: lett egy rendszeres olvasóm, 4 fejezethez kaptam kommentet, 8 részt megírtam, több, mint 273 oldalmegjelenítés, a legnagyobb oldalmegjelenítés egy nap alatt az 33 (!), a legolvasottabb fejezet pedig az első lett. Nagyon-nagyon fel tudjátok dobni egy napomat egy-egy kommenttel vagy oldalmegjelenítéssel. Nagyon szeretlek titeket! <3 <3
U.i.1: kb. 25-30 fejezetesre terveztem a blogot.
U.i.2: Boldog 19. szülinapot Harry! (előre is :) )
U.i.3: na jó, nem rizsázok többet. Jó olvasást! :)

keddi rajzom :) szerintem felismerhető :)

Reggel (mit reggelt, hajnal) 4-kor szólt az ébresztőm. Először nem esett le, hogy mi a jó büdös életért van nekem hajnali négyre beállítva az ébresztőórám, de rájöttem, higy ma megyünk nyaralni. Gyorsan kikeltem az ágyból és magamra kaptam egy rövidnacit, egy lenge felsőt, amire vettem még egy vékonyabb pulcsit is, mert hiába megyünk Spanyolországba, hajnalban még hűvös van, főleg Angliában. Beleugrottam az edzőcipőmbe, és elkezdtem levonszolni a bőröndömet a lépcsőn.

A ruha

Mivel a többiek erre sem keltek fel, ezért úgy döntöttem, felébresztem őket, de az én módszereimmel. Először a barátnőmhöz mentem, de már éppen kelt ki az ágyából.
-Mindjárt megyek, csak hadd öltözzek fel!- kérlelt, hiszen nagyon jól tudta, hogy mire készülök. Ő egy ruhát vett fel, ami szerintem nagyon jól állt neki.
-Melyik módszer?
-A kettőnké.- válaszoltam neki. A kettőnké módszer a következő: mivel mind a ketten szeretünk zenélni, ezért nekünk ez az ébresztési módszerünk. Ő jól énekel, én pedig jól gitározok. Fordítva ez nem mondható el rólunk, ezért szerepet cserélünk: ő hamisan gitározik, én meg még annál is hamisabban énekelek. Ezzel már nagyon sok mindenkit sikerült felébresztenünk és egy darabig halláskárosodást okozni neki. Szerintem ezeknél a fiúknál még jobban be fog jönni, hiszen zenészek.
-Kinél kezdjünk?
-Kezdjünk Louissal, ő úgyis benne lesz a buliban. Utána majd menjünk Niallhoz.
-Oké.- egyezett bele. Átosontunk a szobámba a gitáromért, amit nem tudom miért, de elneveztem Rosienak. Hogy honnan jött ez a név és hogy elnevezzem a gitáromat, fogalmam sincs. Mindesetre Lori kivette a tokjából és átvonultunk szépen csendben Louhoz. Csak egy pillantással megbeszéltük, higy melyik számot fogjuk "előadni". Green day holiday. Még az alkalomhoz is illik.
-Háromra.- suttogtam, majd elkezdtem számolni és az ujjammal mutattam a számokat, de a hármat már hangosan mondtam. Belekezdtünk, és a szoba tulajdonosa annyira megijedt, hogy lefordult az ágyáról.
-Mégis mit műveltek?- kérdezte felháborodva.
-Csak felébresztünk, mert megyünk nyaralni, kedves Louis Tomlinson. Ha nem felejtette volna el esetleg.
-Ja. Az úgy más. Ki a következő áldozatunk?
-Niall. Te majd légyszi' visíts magas hangon!- kérte Lori, erre Louis egy 'ezt te sem gondolhattad, hogy kihagyom' fejet vágott.
-Inkább menjünk.- mondtam a többieknek majd elindultunk Nialler szobája felé. Besettenkedtünk és megint 3-ra elkezdtük. Louis visított, mint akit nyúznak, ráadásul szegény Niall fülébe kb. 10 centiről, Lori a gitárt nyúzta én pedig a hangszalagjaimat. Szegény áldozatunk annyira megijedt, hogy amikor hirtelen felült, lefejelte Louist, majd még ráadásként lefordult az ágyról. Nagyon elkezdtünk rajta nevetni, de ő csak szúrós szemmel nézett ránk.
-Ezt még megkeserülitek!- fenyegetett minket. Mi csak továbbra is nevettünk rajta, de amikor láttuk, hogy mindjárt felkel a földről és végigkerget minket a házon, na akkor ott abbahagytuk, és elkezdtünk rohanni. Üvöltve és visítva rohantuk be keresztül kasul a házat. Na erre már a többiek is felébredtek, és nyűgös fejjel jelentek meg a nappali ajtajában.
-Ti meg mit csináltok?
-Anne, Lori és Louis felébresztett én meg kergetem őket.- panaszkodott Niall Liam előbb feltett kérdésére, majd az utóbbi ránézett a falon lévő órára.
-Úristen, fél öt van és a gépünk ötkor megy! Mindenki készülődjen, de sebesen! 5perc múlva mindenkit készen várok a kocsinál!- mondta idegesen. Kicsit kikészíthettük az idegeit. Segítettem neki berakni a cuccokat a kocsiba, majd bemásztunk a kocsiba. Gyorsan kimentünk a Heathrowra, és bevágtattunk a reptérre. Miután leadtuk a csomagokat, becsekkoltunk és felszálltunk a repülőre.
-Vigyázz Spanyolország, jön a One Direction!- kiáltotta el magát Harry.
-Csendesebben, aludni akarok!- szólt rá Danielle. Igen, ő is és Perrie is jött. Mind a kettejüknek sikerült szabit kivenniük erre a hétre. Legalább nem egyedül leszünk lányok. Én is elaludtam, Perrie ébresztett fel, hogy mindjárt leszállunk. Becsatoltam az övemet, és megkezdtük a leszállást. Hát megérkeztünk. Leszálltunk a gépről és megcsapott a meleg levegő. Az épületbe beérve a futószalaghoz mentünk. Miután mindenki megtalálta a bőröndjét/bőröndjeit, a reptér előtt fogtunk két taxit és bepakoltuk a csomagokat. Bediktáltuk a hotel címét és nemsokára megérkeztünk. A fiúk is megjöttek már, és odamentünk a recepcióshoz.
-Jó napot! Két szobát szeretnénk kivenni. Az egyik 4, a másik 5 fős legyen. Liam Payne névre lesz. És kérem, senkinek ne mondja meg hogy itt vagyunk, szeretnénk kikapcsolódni.
-Rendben. A 270-es és a 271-es szobák lesznek. A csomagjaikat majd felküldjük önöknek. Kellemes pihenést!
-Köszönjük!- válaszolta mindenki egyszerre. Nem, áá, nem nagy közöttünk az összhang. Felmentünk a 3. emeletre, és megkerestük a két szobát. A fiúké volt a 271-es, a mienk értelemszerűen a másik. A fiúk és mi lányok külön szobát kaptunk. A csomagjainkat nemsokára felhozták, mi pedig kipakolhattunk. Egyébként ez inkább egy apartmanhoz hasonlít, ugyanis mindegyikőnknek külön szobája van, habár csak egy fürdőszoba. Átnéztem a csajokhoz is. Rájöttem, hogy megint nekem jutott az erkélyes szoba. Miért mindig az enyém? Nagyon remélem, hogy nem Louis van a másik szobában, amivel közös az erkély. És láss csodát, megjelent az emlegetett szamár. Na, szép, mondhatom. Pont az, akit nem akartam. Éljen éljen. Továbbra is Louis lesz a "szomszédom". Úgy látszik nem úszom meg. Beengedtem a szobába, mert ahogy elnézem, mondani akart valamit.
-Mit szeretnél mondani?
-Figyelj rám kérlek és ne szólj közbe!
-Jó, legyen.
-Szóval, haragszol rám. Ez már világosan lejött. Azt is sejtem, sőt, tudom, hogy miért. Azért, mert az utolsó pillanatban mondtam el. És hidd el, nagyon megbántam. De úgy gondoltam, hogy neked is és nekem is jobb lesz, ha így válunk el. És az, hogy nem látogattalak meg... Bevallom, féltem attól, hogy mit fogsz szólni, ha egyszer csak beállítok hozzátok. Kérlek bocsáss meg nekem!- nézett fel a cipője bámulásából könnyes szemekkel.
-Figyelj, én megbocsájtok neked, de te is megértheted, hogy ha én így jöttem volna el, akkor te is haragudnál rám.
-Igazad van. Akkor szent a béke?- kérdezte mosolyogva.
-Igen.- mosolyodtam el én is, majd megöleltük egymást. Éreztem, hogy Louis szíve gyorsabban ver. Na most mi van?