Chapter 6: Hangover

Miután felkeltem, gyorsan felvettem valamilyen otthoni ruhát, majd lementem a konyhába valami fájdalomcsillapítóért, mert a fejem a tegnap este után borzalmasan hasogatott. Egy pohár vízzel bevettem 2 szem aszpirint, majd a szobatársamnak is vittem fel, aki abban a pillanatban ült fel az ágyon.
-Reggelt.- morogta mély, rekedtes hangon.
-Neked is. Jó, hogy nem azt mondtad, hogy 'jó reggelt', mert ez tényleg nem az.- kuncogtam halkan.- Hoztam aszpirint és vizet.
-Köszi, egy istennő vagy.- mondta hálálkodva, majd bevette a gyógyszereket.- Te emlékszel valamire a tegnap estéből?- kíváncsiskodott a fiú.
-Csak egy dologra.- nézetem mélyen a fiú szemeibe. Jól tudtam, hogy a fiú is emlékszik arra a csókra.- És a többiről jobb, ha nem tudunk. Mondjuk lehet, hogy Liam elmondja.- vágtam töprengő arcot és simogattam a nem létező szakállam. Ezen a fiú akaratlanul is nevetni kezdett majd nem sokkal én is csatlakoztam hozzá. Összenéztünk, és tudtuk, hogy mit fogunk most csinálni.
-Te hozod a tejszínhabot, én az alkoholos filcet!- mondtam, ő pedig rábólintott. Halkan elosontunk a dolgokért, és elkezdődött a szívatás. Először a Payzer pároshoz mentünk. Louis tejszínhabbal, én pedig alkoholos filccel dekoráltam őket. A végeredmény egész jó lett. Liam-en bajusz és ilyen egy-lencsés szemüveg volt, és egy szakáll volt még rajta, de az tejszínhabból. Danin cicaorr és- bajusz volt. Mentünk a következő szobába, ami a Zayn-Perrie párosé volt. Perrie-vel is ugyanazt csináltuk, mint Daniellel, csak tejszínhabbal. Ő cuki füleket is kapott a párnára. Zayn már rosszabbul járt. Az ő arcára alkoholos filccel egy villám alakú sebhelyet rajzoltam és egy kerek szemüveget is. Tisztára úgy nézett ki, mint Harry Potter. Nagy nehezen, de visszafojtottam kitörni készülő nevetésem. Most Harry szobájába mentünk. Mivel póló nélkül aludt, nem tudtuk kihagyni ezt a remek lehetőséget. Összefirkáltuk mindenfélével a hasát is és az arcát is. Utoljára Niall maradt, akire répát, Nutella feliratot és madarakat rajzoltunk. Louis telenyomta az ír fiú kezét tejszínhabbal, majd megcsikiztem a fiú orrát, aki erre megvakarta az előbb említett testrészét és ezáltal elkente a tejszínhabot az arcán. Nekünk, a két "merénylőnek" sikerült visszatartani a nevetésünket, és halkan kiosontunk a szobából. Visszamentünk a fiú szobájába, ahol kitört belőlünk a nevetés. miután kinevettük magunkat, lementünk reggelit készíteni. Amerikai palacsintát csináltunk nutellával és eperrel. Niall megérezte a sülő palacsinta illatát és kikelt az ágyból. A hangok alapján bemehetett a fürdőszobájába, és amikor belenézhetett a tükörbe, elképedt nagy valószínűséggel, mert egy kis ideig nagy csönd volt. Túl nagy csönd.
-Mi a jó büdös fene történt?!- kiáltotta el magát, amikor meglátta a tejszínhabos arcát. Szerintem volt egy sejtése, hogy ki volt a tettes.
-LOUIS!!- üvöltötte el magát, amire a többiek is felkeltek, és nekik is ugyanez volt a reakciójuk. Tökéletesen egyszerre hangzott minden szobából a 'LOUIS!!' kiáltás. Mi a konyhában már a földön fetrengtünk a röhögéstől. A többiek dühtől szikrázó szemekkel és fájó fejjel jöttek le.
-Ti mi a jó istent csináltok? Ti firkáltatok minket össze? Csináltatok reggelit? És ajj, adjatok már valami fejfájáscsillapítót!- mondta először idegesen, majd csodálkozva, végül pedig szenvedve Danielle.
-Kedves Dani! A földön fekve röhögünk, igen, mi firkáltunk össze titeket, jól látod, csináltunk reggelit, és tudod, hol van a gyógyszer.- válaszolta Louis.
-Louis, kijönnél egy percre? kérdezte Liam a fiútól.
-Aha, de miért is?- kérdezte a fiú gyanakodva.
-Beszélni akarok veled.- mondta nyugodtan, majd kiment a konyhából, Tommo pedig követte őt. Felmentek Liam szobájába, és becsukták maguk után az ajtót.

* Liam szemszöge *

-Nos, kedves bandatársam, vágjunk a közepébe. Mit érzel Anne iránt?- kérdeztem.
-Háááát, nem is tudom. Tetszik nekem, de szerintem még kicsit haragszik rám...- mondta bizonytalanul és zavartan a fiú.
-Már miért haragudna rád?- kérdeztem értetlenkedve.
-Hát, figyelj, előbb vagy utóbb úgyis megtudnád. Én Anne exe vagyok.- Erre a kijelentésre egy kis sokkot kaptam, de Louis folytatta:
-Már 2 éve jártunk, amikor jelentkeztem az X-Faktorba, de ezt csak akkor mondtam el neki, amikor indultam fel Londonba. És nagyon kibukott, amikor ezt megtudta, de megállapodtunk, hogy most szakítunk, de barátok maradunk, és majd találkozunk. De összeraktak minket, harmadikok lettünk, és amikor otthon voltam, akkor a régi haverokkal  vagy a családommal voltam, vagy ti is ott voltatok, de anyutól mindig megkérdeztem, hogy mi újság vele. És nagyon bánt ez a dolog. Teljesen elhanyagoltam, pedig egy barát ilyet nem tesz. És teljesen jogosan támadt rám 2 napja a vonaton.- hajtotta le bűnbánóan a fejét a fiú.
-Hát, nem mondom, hogy nem hibáztál, de nem megbocsájthatatlan. Szerintem menjünk enni, mielőtt Niall mindent felfal.- mondtam neki nevetve. Lementünk a konyhába, és valóban, már igen kevés palacsinta volt, de jutott nekünk is. Anne egyszer csak kapott egy SMS-t. Miután elolvasta, felkiáltott.
-Mi. A. Fene! Na jó, nekem most le kell lépnem. Majd jövök!- kiáltott már az előszobából.

* Anne szemszöge *

Mikor már kiértem az ajtón, újra megnéztem azt az SMS-t, hogy biztosan ott van-e. Ott volt.
Szió!
Ki tudnál jönni értem az állomásra? Óó, hogy ezért mekkora lecseszést fog Lori kapni! Hát igen. Kedves barátnőm úgy döntött, hogy meglátogat. De nem ám úgy, hogy előre bejelentené, nem, áá, miért is jelentené be! Inkább reggel küld egy SMS-t, hogy ki tudok-e menni elé! Ááá, megáll az eszem! Néha komolyan hihetetlen ez a csaj. Leintettem egy taxit, beszálltam és bemondtam az uticélomat. Gyorsan odaértünk, én pedig még mindig dühösen bementem a hatalmas állomásra és elkezdtem Lorit keresni. Hamarosan megtaláltam, és elkezdtem:
-Na idefigyelj, miért kell csak így szólás nélkül betoppani, és küldeni egy SMS-t, hogy itt vagyok Londonban, ki tudnál elém jönni? És mi van, ha valami hülye elmebeteg bánt? Na jó, ezt inkább hagyjuk. Amúgy szia, örülök hogy itt vagy!- mondtam neki egy szuszra. Az elején még dühös voltam, de a végét már csupa kedvességgel mondtam.- És légyszi ígérd meg, hogyha legközelebb jössz, legalább jelentsd be!
-Rendben, bár ez nem fog többet előfordulni.- mosolyodott el.
-Merthogy?
-Merthogy hozzád költözök!- kiáltott fel boldogan.
-Na neee, ez komoly?- képedtem el teljesen. Nagyon örültem, hogy nem kell majd hívogatnunk egymást, de volt egy kis gond. Mi van, ha a fiúk nem engedik meg, hogy náluk lakjon. Mondjuk akkor én is mennék vele, úgyhogy nem lenne probléma.
-Persze, miért ne lenne az? 2 bőrönddel jöttem otthonról.
-De akkor induljunk. Még ma bemutatlak a lakótársaimnak.- Majd elindultunk kifelé. Fogtunk egy taxit és lediktáltam a sofőrnek a címet. Amikor megérkeztünk, Lorinak elállt a szava a ház láttán.