Chapter 5: The bar

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Közben útba ejtettünk egy Nando'st, hogy az ír fiú tudjon enni. Sajnos a rajongók észrevették és letámadták őket. Én is benne ragadtam a tömegben a fiúk mellett, sajnos nem voltm elég gyors. Néhány rajongó hozzám is odajött kérdezősködni:
-Te kije vagy a fiúknak?
-A stylistjuk vagyok és velük is lakom, de csak a barátjuk vagyok.
-Attól még kaphatok tőled egy autogrammot?- kérdezte a rajongó csillogó szemekkel. Nagyon meglepődtem ezen. Sosem kértek még tőlem ilyet, habár nem is voltam a One Direction stylistja. Mosolyogva vettem a kezembe a lapot, és miközben aláírtam, a következőket mondtam:
-Tőlem? Persze, habár kicsit szokatlan, de ha a fiúkkal vagyok, akkor ez elkerülhetetlen.
-Úúú, nagyon köszi! Az osztálytársaim nem fogják elhinni!- ujjongott a lány s megölelt. Miután a rajongók elmentek, végre kifújhattuk magunkat. Megrendeltük a kaját - Niall a fél étlapot - , majd miután kihozták, és elkezdtük fogyasztani, aztán elkezdtünk beszélgetni, hogy mit csináljunk a nap hátralevő részében.
-Mi lenne, ha megismerkednél Dani-vel és Perrie-vel?- kérdezte Liam. Szerintem örült volna neki, ha a baránője kijön a haverlányával (passzolom, hogy ez hogy jött, szerintem nincs is ilyen szó xD-szerk. megj.), és szerintem kijöttem volna a táncoslánnyal és az énekesnővel is.
-Ez jó ötlet, akkor egy vásárlás kíséretében meg is ejthetjük ezt a találkát. Úgyis kell valami ruha a mai bulira.- kacsintottam a fiúkra.
-Milyen buli?- kérdezte Zayn értetlenkedve.
-Jaj, hát elmegyünk megünnepelni azt, hogy most már hivatalosan is a stylistotok vagyok!- tettettem a sértődöttet. Egészen jó színész voltam, de a fiúk ezt nem tudták Louison kívül. Először ő is bedőlt, de később rájött, és ő is belement a bohóckodásba. Kiismert azalatt a két év alatt, amikor jártunk.
-Naa, ne sértődj már meg- kérlelt a bradfordi rosszfiú ijedten, ám csak elfordultam. Kb. fél perccel később mosolyogva fordultam vissza és látszott rajtam, hogy alig bírom visszatartani a nevetésem. Végül kitört belőlem, és olyan jóízűen kacagtam, hogy a könny is kicsordult a szememből. A végén már nem bírtam, lefordultam a székről. Az étteremben lévők csak csöndben bámultak. Szerencsére Lou megmentette a helyzetet valamelyest a beszólásával:
-Semmi baj, csak krónikus röhögőgörcsöt kapott.
Ezt meghallottam, és most már csak kuncogva visszaültem a helyemre. Belebokszoltam a fiú vállába.
-Hülye vagy, Loui! Egyébként csak ugrattalak titeket, de az arcotok minden pénzt megért. Egyébként Louis nem dőlt be.- mosolygtam a fiúra. A többiek is nevettek, de az ír fiú hamar abbahagyta a nevetést, és újra nekiállt enni.
-Deb fejedzitek be az evészt?- kérdezte teli szájjal.
-Niall, először nyeld le és utána beszélj!- oktattam ki a fiút, aki időközben lenyelte a falatot.
-Szóval, nem fejezitek be az evést?
-Ha nem tűnt volna fel, egyetlen ír tagja a híres One Directionnak, akkor elmondom neked, hogy rajtad kívül már mindenki befejezte.
-De én még fejlődő szervezet vagyok!
-Nem, már nem vagy az, ezt bioszból is tanulhattad.- mondta Louis a fiúnak, miközben engem figyelt. Azon az ominózus napon vettük ezt, amikor egymásba botlottunk. A biosztanárunk, Mr. Kenneth egymás mellé ültetett minket, hiszen a tanár minden évben csinált ülésrendet. Mind a ketten elmerenghettünk ezen az emléken, de hamar visszarázódtunk a jelenbe.
-Mikor és hova megyünk bulizni?
-Szerintem 7 körül a Mark's Bar-ba menjünk, és én akkor be tudok délután vásárolni a lányokkal, ti meg azt csináltok, amit akartok.
-Jó, mikorra jöjjenek a lányok?- kérdezte a fekete hajú fiú.
-Felőlem akár ide is jöhetnek, vagy a plázában találkozunk egy Starbucks-ban.
-Akkor 20 perc múlva a plázában lévő Starbucks-ban?- kérdezett vissza Liam.
-Igen. Akkor én indulok is. Helló!- köszöntem el.
-Hé, Anne, el tudunk vinni!- kiáltott utánam Louis.
-Ó, köszi.- vigyorodtam el. Beszálltak a kocsiba, Louis vezetett, én ültem az anyósülésen, a többiek pedig hátul nyomorogtak. Paulnak a Nando's-ból el kellett mennie valamit elintézni, így ő nem volt velünk. 15 perc utazás után kiraktak a plázánál, elmentem a Starbucksba. Perrie és Dani már ott volt, így már csak rám vártak. Bemutatkoztunk, majd felvázoltam a tervet nekik:
-Este 7-kor megyünk egy buliba a Mark's Barba, és kellenének ruhák. Meg kiegészítők és cipők. Utána meg szerintem örülünk, ha egyben hazaérünk.- nevettem, és a másik két lány is nevetett. Bementünk az első boltba, ahol Perrie-nek találtunk egy kék ruhát, ami jól ment a lila hajához. A következő boltban a mi is találtunk magunknak ruhát Danivel. Én egy citromsárga ruhát fekete övvel, Dani pedig egy zöld ruhát talált magának. Következett a cipőbolt. Ott mind a hárman találtunk magunknak cipőt. Perrie és Dani magassarkút, míg én lapos talpút vettem magamnak. Az én cipőm fekete, Danié zöld Perrié pedig kék volt. Most az ékszeres boltot céloztuk meg, ahol mindannyian találtunk az öltözékünkhöz illő kiegészítőt. Miután végeztünk, fogtunk egy taxit és elmentünk a fiúkhoz. Nagyon jól összebarátkoztunk és kiismertük már egymást. Mikor megérkeztünk, már fél 5 volt, és úgy döntöttünk, elkezdünk készülődni. Az én szobámban fürödtünk és mostunk hajat. Mire végeztünk, fél hat volt. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét. Perrie sminkje lilás-kékes lett, míg a hajából egy masnit csináltunk a feje tetején. Danielle zöld sminket kapott és oldalt becsavart hajat, amit a végén egy kontyba fogtunk össze. Én pedig egy barnás sminket kaptam, a hajam csak behullámosították és kiengedve hagyták, ami így a derekamig ért.

Anne

Perrie

Danielle

Felraktuk a kiegészítőket is és levonultunk szépen lassan a lépcsőn. A fiúk már az előszobában vártak ránk, majd mikor megláttak minket, elállt a lélegzetük.

-Fú, csajok, csinik vagytok!- mondta Zayn, Liam és Louis egyszerre.

-Szerintem is.- vágta rá szintén egyszerre Hazza és Niall.

-Köszi.- pirultunk el.
-Na, mehetünk?- érdeklődött a kék szemű barna hajú fiú.
-Persze.- mondtam, és belekaroltam Louisba, aki felajánlotta a kezét.  Este 7 körül érkeztünk meg a bárba, és még körülbelül az elkövetkező három órára emlékeztünk vissza. Utána teljes képszakadás, habár nekem rémlett egy jelenet.
A megharaptam az ajkam, Louis pedig nagyon közel állt hozzám. Alig pár centi választott el minket.
-Csináld még egyszer!- kérte a fiú.
-Mégis mit?- kérdeztem vissza, és most tényleg nem tudtam, hogy mire érti Louis, hiszen volt már benne  is és bennem is pár pohár alkohol.
-Á, tudod mit, hagyjad. Majd akkor én.- és a fiú behozta azt a pár centi távolságot, megcsókolt és közben beleharapott az ajkaimba. Beletúrtam a  Tomlinson fiú barna hajába, és közelebb húztam magamhoz. Szenvedélyesebb és mélyebb lett a csók, habár ezután már teljes képszakadás volt... Másnap reggel Louis karjaiban ébredtem, és csak erre a jelenetre emlékeztem. Ugye nem történt más? Kérdeztem maganban, és reménykedtem abban, hogy nem...