Chapter 2: The house

Amikor beszálltunk a kocsiba, a göndör hajú fiú megkérdezte Louistól, hogy: "Mi van Louis? Hazafele szedted fel?", mire Boo pipacsvörös fejjel azt válaszolta, hogy egy régi barátja vagyok, és náluk fogok lakni, amíg nem találok albérletet. Erre Harry -mint később kiderült, hogy így hívják- bocsánatot kért A kocsiban a fiúk folyamatosan a kérdéseikkel bombázzak. Hány éves vagyok, mi a munkám (itt csak annyit, válaszoltam, hogy stylist, mert majd holnap mutat be nekik a menedzserük, mint stylistukat, de shh, ezt nem szabad még megtudniuk), van-e tesóm. Mire mindegyik kérdésükre válaszoltam, megérkeztünk a fiúk házához. Hatalmas volt. De komolyan. Mikor beléptem, nem hittem a szememnek. És nem, nem azért, mert kupi volt (ami egyébként nem volt, ezen meglepődtem, hiszen ez mégiscsak egy legénylakás), hanem azért, mert valami eszméletlen csodálatos és modern volt. A krémszínű nappaliban egy hatalmas TV, két, legalább 4 személyes kanapé, 2 fotel, egy nagyobb üveg dohányzóasztal és egy sötétbarna, rojtos szőnyeg volt. A konyha szintén hatalmas volt. Ilyen főzőszigetes, vagy nem is tudom, milyen volt, nem mellesleg nagyon modern. Bár nem tudom, szerintem a fiúk házában minden modern. Az alsó szinten ezeken kívül volt még egy fürdőszoba és egy játékterem. A nappaliból egy ajtó nyílt, ami lefelé vezetett. Itt egy moziterem volt található.
-Megmutassam a szobádat?- kérdezte tőlem Lou.
-Légy szíves.- mosolyogtam rá. Elindultunk fel az emeletre, majd Louis elkezdte mutogatni a szobákat.
-Balra az első vendégszoba, utána Liam szobája, utána Niallé, majd Zayné. Jobbra az első szoba Harryé, utána az enyém, a következő lesz a tied, és nekünk van egy közös erkélyünk,a te szobád után pedig szintén egy vendégszoba van. És mindegyik szobához tartozik egy fürdőszoba is.

Én így képzeltem el a fiúk lakását :)

Beléptünk a szobámba, és elámultam. A zöld és a citromsárga dominált. Nagyon egyszerű volt, de nagyon szép. Egyszerű fa bútorok voltak benne, az ágyon zöld takaró volt sárga párnákkal a tetején. Volt egy fürdőszoba és egy gardrób is a szobához, de ami a legjobb volt, az az ablak előtti ülőke volt. Nem volt nagy, de egy sárga pokróccal volt letakarva, és egypár zöld párna is volt rajta. Teljesen elvarázsolt a szoba. Mire felébredtem a bambulásból, addigra a fiúk is megérkeztek.
-Na tetszik a szoba?- kérdezte Niall.
-Ez...ez egyszerűen fenomenálisan gyönyörű.
-Örülök, hogy tetszik.- vigyorgott Lou.- Na, hagyunk kipakolni. Ne segítsen valamelyikünk?
-De, az jó lenne, köszi. Mondjuk segítsen Niall.- Erre a kijelentésemre a szöszi teljesen felvillanyozódott, de Louis láthatólag lelombozódott.
-Na jól van, gyere te is Lou.- Erre a kijelentésemre olyan boldog lett, hogy szerintem madarat lehetett volna vele fogatni.
-Na, akkor a sárga bőröndöt pakolja ki Niall, a zöldet meg Louissal kipakoljuk. Majd te adogatod a ruhákat, jó?- fordultam Louis felé.
-Nekem oké.- mondták egyszerre, miután felvázoltam nekik a tervemet. Körülbelül 15-20 perc múlva Niall felkiáltott:
-Azta!- elkezdtem félni. Volt egy olyan sejtésem, hogy a fényképalbumomat nézegeti. Odamentem hozzá és a sejtésem helytálló volt.
-Anne, te nem is Louis régi ismerőse vagy, hanem a régi barátnője.- Behunytam a szemem. Annál a képnél volt kinyitva az album, ahol Lou-val csókolózunk. Minek tagadni? Előbb vagy utóbb úgyis megtudták volna.
-Igen, Niall, ezt jól látod.
-De miért szakítottatok?
-Azért, mert Louis jelentkezett az x-Factorba. Na de ezt nekem az utolsó pillanatban jelentette be, úgyhogy közös megállapodás volt végül is.
-Niall, kicsodálkoztad magad?- kérdezte a répakirály elég bunkó stílusban?
-Most mi bajod van?- kérdezte a szöszi megsértődve. Felálltam mellőle és odamentem Lou elé. Mindig úgy tudtam lenyugtatni, hogy a szemébe néztem.
-Boo, nézz a szemembe.- nem nézett fel, inkább a padlót bámulta tovább. Most már kicsit erélyesebben szóltam rá, és végre hajlandó volt a szemembe nézni. Kíváncsiságot, féltékenységet és még valamit, de nem tudom, mit olvastam ki belőle. De mire féltékeny?